A Nemzeti Színházban jártunk

2019. 11. 18-án az osztállyal (4.g) a Nemzeti Színházba mentünk.

Tömegközlekedéssel és gyalog utaztunk, Tamás bácsi, Julika néni és Ági néni vitt el minket. Amikor megérkeztünk, várni kellett. A színház előtti téren várakoztunk. Ott volt egy kis tavacska, és benne két kacsa, várakozás közben őket néztünk, eszegettünk-iszogattunk. Amikor szóltak, hogy bemehetünk, a ruhatárba beraktuk a kabátokat, pulcsikat. A folyosón is várni kellett, találtunk egy asztalkát sok újsággal, ami a színházról szólt. A fiúk is és a lányok is olvasgattak, nézelődtek. Tíz perccel a színdarab előtt bementünk a helyünkre. A János Vitézt néztünk meg. Néztük az órát, számoltuk az időt, hogy mikor kezdődik az előadás. Egyszer csak a villany eloltódott, bejöttek a szereplők, és már el is kezdődött.

Kukorica Jancsiról és Iluskáról szólt nagyrészt, de Jancsi volt a főszereplő. Félidőnél is ettünk, meg ittunk. Egyszer csak a fiúk így szóltak, miközben nézelődtek a teremben: „Azta, ez arany! … Nézzétek, ez is! Azta! …” Vége lett a szünetnek. Jancsi katonának állt… Eltelt egy kis idő, visszament a faluba, ahol felnevelkedett és megtudta, hogy Iluskája meghalt. Bánatosan ment, mendegélt, harcolt boszorkányokkal, óriásokkal és eljutott a tündérek kapujához. Kardjával megölte a három oroszlánt és a többieket. A tündérek földjén egy tóba dobta a rózsáját, ami Iluska hamvaiból lett, és újra élt.

Amikor visszaértünk, nagyon fáradtak voltunk. Nekem nagyon tetszett a színdarab.

Szűcs Krisztina Almira
4.g osztályos tanuló