Különleges megemlékezés az 1956-os forradalomról

Iskolánkban régi hagyománya van az 56-os forradalomról való megemlékezésnek. Természetes, hiszen ez minden iskolában így van, de a József Attilában valahogy ez az ünnep mindig egyedi és megismételhetetlen…

Olyan színvonalas előadásokat, modern koreográfiákat és színpadi díszleteket láthatunk évről-évre, ami elérzékenyít és megborzongtat mindannyiunkat.

Így történt ez ma is. Miben más mégis?

A gyerekek előadása és beleélése illetve kollégáim szereplése is teszi olyan  különlegessé és közelivé ezt az ünnepet. A kicsik és nagyok nem csupán végignézik, hanem együtt élik bele magukat a szereplők helyzetébe és együtt élik át velük ezt a napot. Élethű képet kapunk utcai harcokról, a borzalmakról, de mindig megjelenik a remény sugara is…

Felkészítő pedagógus kollégáim az idén egy kollégánk, Kókán István tanár úr bevonásával, mint nagypapa és kisunokájának szomorú történetével vitték színpadra az 56-os eseményeket. A mai különösen felkavaró történet az elvesztett családtagokról egyedivé és emlékezetessé tette a megemlékezést.

Köszönöm szépen ugyanazon kollégáimnak és a főrendezőnek, Laszák-Virág Nikolettának a szervezést, akik évről-évre más és más módon, de elénk varázsolják a nap történéseit és felkészítik a szereplőket arra, hogy merjenek bátrak lenni, adják át érzéseiket gyermektársaiknak. Úgy érzem, úgy érezzük, ez az idén még szenzációsabban sikerült!