Nyílt óra az Emese-parkban – szülői élménybeszámolók

Iskolánk 3.E osztálya különleges hagyományőrző osztály. Céljuk a magyar hagyományok elsajátítása a szigethalmi Emese park területén.

A park hiteles és szórakoztató formában mutatja be a kora Árpád-kor tárgyi és szellemi hagyatékát, az akkori magyarságot és a korabeli Európát alkotó népeket.  Központja a Lovagterem, amelynek falán kárpitok és tárlók idézik meg a 10.-11. század hangulatát. Az Emese Park egy Szent István-kori falut is megelevenít. A 12 hektárnyi területen „a Várispánság népe” korhű eszközökkel és viseletben végzi mindennapi tevékenységét, a kézművességtől, az állattartáson, a növénytermesztésen, a hajózáson és halászaton át, a fegyveres harc gyakorlásáig.

Az osztály diákjai elsős koruk óta heti rendszerességgel látogatják a parkot. Kezdetben csak ismerkedtek a megjelenített korral, annak megszemélyesítőivel, az állatokkal és növényekkel, az akkori kultúrával. Jelen életvitelünk, a technika korában ez nagyon furcsa, idegen volt számukra. Mostanra magabiztosan ülik meg a hucul lovakat, biztonsággal gyakorolják a hagyományos íjászat és vívás mesterségét. Önállóan készítenek gyertyát, ékszereket, és bőr-fém-agyag használati tárgyakat. A hajózás – evezés ismereteit is elsajátították.

Az elmúlt három évben az Emese park élete az Ő életük részévé is vált… és csak reméljük, hogy a hagyományt őrizni, védeni és tanítani fogják, hisz remek mestereik voltak, és vannak. 

Csernusné Mészáros Erika, szülő

 

Iskola és tudomány, fontos-e a hagyomány …?

Sokan gondolkodunk el – a rohanó világunk kesze-kuszasága során – azon, hogy gyermekünknek mi mindennel kell majd megküzdenie élete során. Elgondolkodhatunk azon is, hogy mennyit változott a világ, illetve az emberek felfogása ezalatt a röpke 30-40 év alatt, és míg mi mondhatni „az utcán” nőttünk fel, (a réten labdázva, tollasozva) addig őket a digitális világ a TV, a monitor, és az okos telefon elé szegezi. Ettől azért mindenki félti őket, és megpróbál tenni azért, hogy ebből kizökkentse őket.

Talán ezen gondolatmenet okán döntöttünk anno úgy, hogy gyermekünk az iskolai tanulmányainak keretén belül tanulhasson olyan dolgot is, mely később hasznára válhat, közelebb kerülhet a természethez, és megtanulhatja azt is, hogy elődeink milyen eszközökkel vadásztak, vagy akár azt is, hogy milyen egy több személyes hajóban összhangban 8-10 embernek evezni.

Döntésünk óta 3 év telt el! Most volt szerencsénk meggyőződni arról, hogy döntésünk jó döntés volt-e! A kis csapat (3/E) mint (E)mese parkos osztály a Szigethalmi Emese Parkban tette a dolgát, mint bármely szerdai napján. Ügyesen, és a parkban tevékenykedő „Ősöktől” megtanult, és ellesett fogásokkal kápráztathatták el a szülőket. Bemutatták, hogy kötőszáron milyen biztonságosan tudják megülni „Felhőt” a lovat, hogy milyen fegyelmezetten és összehangoltan tudják irányítani, és haladásra bírni a hajót, hogy hogyan kell gyertyát önteni és formázni, illetve milyen kifinomult érzékkel tudnak már bánni az íjjal.

És ekkor jöttünk rá mi magunk is, hogy a Hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a tűz átadása…

Andris Tamás, szülő