November 11-én Szent Mártonra emlékezve tartottuk a lámpásos felvonulásunkat, amelyet az elmúlt években a vírushelyzet miatt nem tudtunk megszervezni. A felsős, vállalkozó szellemű gyerekekkel együtt készültünk a felvonulást követő vendéglátásra. Jó kedvvel dolgoztunk együtt, ahogyan készítettük elő a világítást, a zsíros kenyeret, a teát, a tüzet. A szülők finom süteményekkel és vásárlással támogatták a jótékonysági sütivásárt, felajánlásaikkal támogatták az iskolát. Az alsós gyerekek szüleikkel és testvéreikkel vonultak, a kis egészségőrök felügyelete alatt.
Nagy iskolában a héten már hangolódtunk a Márton nap szellemiségére: a segítőkészség, jóság, az önzetlenség volt a témánk. Megbeszéltük Szent Márton életének és munkásságának fontos pontjait, online feladatokkal bővítettük ismereteinket, énekeltünk, lámpást készítettünk, lámpás szépségversenyt tartottunk.
Aprajafalván a Márton napi akadályversenyt és lámpás felvonulást szintén nagy munka előzte meg.
Szülők, gyerekek, kollégák mind aktív résztvevői voltak az előkészületeknek.
A felnőttek az előzetesen behozott és megtisztított befőttes üvegekre akasztókat erősítettek, a gyerekek pedig különböző kézműves technikákkal készítettek szebbnél szebb libás dekorációkat az üres üvegekre.
Az idén még libás fejdíszek is készültek.
Az itt elkészült saját lámpásokat és fejdíszeket nagy örömmel vették kezükbe és fejükre a gyerekek az esti felvonuláson.
Gyönyörű Márton napi dekorációk kerültek a folyosókra és a termekbe is a fantázia teljes tárházát felvonultatva.
Már a délután is nagyon színes és izgalmas volt.
Judit néni vezetésével és az asszisztensek segítségével Márton-napi vigasságok címmel vetélkedőn vettek részt kis tanítványaink, ahol különböző állomásokon próbálhatták ki ügyességüket. A nem mindennapi játékokat és a hagyományhoz fűződő feladatokat nagy érdeklődéssel várták a gyerekek.
Orsi néni vezénylésével labdát kellett vesszőseprűvel a libaólba terelni, ami nem kevés ügyességet kívánt.
Móni néninél egyik üvegből a másikba merőkanállal mérték át „bort”(teát).
István bácsinál „libatöméssel” próbálkoztak a gyerekek, miközben Edina néni érdekességeket mesélt Szent Mártonról.
Kati néninél csutkából tornyot építettek, a lehető legmagasabbra, Ildikó néninél pedig Szent Márton történetét rakták ki képekből.
Végezetül az utolsó állomáson Judit néni megtanította a gyerekeket libatollal írni, amivel osztatlan sikert aratott.
A foglalkozások között is folyt a hagyományőrzés, hiszen Márton napi mondókáktól volt hangos az iskola. Öröm volt látni a sok mosolygó gyereket fejdísszel a fején vonulni.
A fantasztikus programok feltöltődést és jókedvet teremtettek mindannyiunk számára.
Olyan már feledésbe merült tevékenységekkel, játékokkal ismerkedhettek meg a gyerekek, amelyeknek kipróbáltatása mindannyiunk érdeke.
Egy nagyon élménydús és sikeres napot zárhattunk együtt.
Melengesse szívünket sokáig ez a hangulatos közös élmény. Örömmel dolgoztunk együtt mindannyian (tanárok, vezetők, konyhai dolgozók, irodai dolgozók, pedagógiai asszistensek, rendszergazda) a felsős segítő gyerekekkel. Azt fogalmaztuk meg egymásnak, hogy jó volt részese lenni ennek a projektnek. Kicsik, nagyok, felnőttek, gyerekek mind azon igyekeztünk, hogy minden a lehető legjobb legyen. Azt hiszem, ez a lényege az ünnepeknek: kilépni a mindennapokból, valami mást csinálni, közösen tevékenykedni, együtt megélni az alkalmat, élvezni az együttlétet.
