ÖT NAP A SZÉKELYEKNÉL
Márciusban a 7./A és a 7./G osztály tanulóival Erdélybe látogattunk a Határtalanul program keretén belül.
A hajnali fél négyes gyülekező kicsit ijesztőnek tűnt, de az izgalomtól amúgy sem tudtunk aludni. A buszon viszont egészen Nagyváradig pihenhettünk. Ott szállt fel ugyanis Márton Alpár, az idegenvezetőnk, s akkor kezdetét vette a varázslat.
Tordán tizenhárom, a bátrak huszonhat méter mélységbe ereszkedtünk a sóbányában. Parajdon nemcsak a sóbányát láttuk, hanem egy sóvágónál is jártunk. Végigsétáltunk a Békás-szoros két-háromszáz méter magas sziklái között, felkerestük Csíksomlyón a csodatévő Mária-szobrot, sőt a Nyeregbe is felmentünk, ahol a pünkösdi búcsút és az Ezer székely leány napját szokták tartani. Többek között Székelyudvarhelyen, Korondon, Marosvásárhelyen is megfordultunk.
Idegenvezetőnk pedig csak mesélt és mesélt. Megtudtuk tőle, miért nevezik Orbán Balázst a legnagyobb székelynek, miért késett el Tamási Áron a saját temetéséről, és ki győzné leírni, még mennyi érdekességet hallottunk.
Amikor hazafelé Alpár leszállt a buszról, furcsa csend telepedett ránk. Emésztettük a sok élményt, amiben részünk volt. Az országhatárt átlépve pedig arra gondoltunk, hogy máris milyen nagyon hiányoznak a gyönyörű hegyek.
