Május 30-án, a 3 évvel ezelőtt elkezdett hagyományunkat folytatva ismét mesefoglalkozás helyszínévé változott az első emeleti aula. 

A 2. d osztály Nagy-Szilvási Gabriella képzőművész rajztanár kollégámmal már nagyon ügyesen készítette el a mese hátterét. Nagyon sokat ügyesedtek mind rajzban, mind csapatmunkában. Nagyon hálásak vagyunk Gabi néni kedves, értő és lelkes irányításáért! 

Az előadás napján már rutinosan segítettek a díszlet, a nézőtér kialakításában, amihez több osztályból is csatlakozott segítő, a díszlet felkerülésekor már lehetett látni, érezni, hogy a gyerekek izgatottan várták, hogy milyen mese lesz (már az elsősök is részt vettek szeptemberben, a népmese napján egy előadáson, a másodikosoknak, harmadikosoknak több ilyen élményük is volt már). A szokott módon, a gyerekek bevonásával zajlott a foglalkozás, ők voltak a szereplők és ahogy eddig is, a közönségnek, a többi gyereknek is volt szerepe, együtt énekeltünk, ébresztgettük a királyfit, stb. 

Az előadás után pedig Eckbauer Noémi kolléganőm minden osztálynak küldött olyan feladatot, aminek a segítségével osztálykeretben is tovább folytathatták, feldolgozhatták a mesét. 

„A mese az kell” mondhatnánk „A zene az kell” mintájára, mert a mese is kell a lelkünknek, „hogy ne vesszünk el”. 

A mese fejlesztő hatásáról sokat lehet mondani, írni, mi mindenre jó, mi mindent és hogyan fejleszt, de most már nem szaporítom a szót, beszéljenek inkább a képek! 

Hálásan köszönöm Nagy-Szilvási Gabriella és Eckbauer Noémi kolléganőm munkáját, valamennyi kollégának, gyereknek a részvételt, az együttműködést és a lehetőséget, hogy ezt itt iskolai keretben megvalósíthatjuk.

 

A kiválasztott mese: A macskacicó volt.