Mesés Délután

Mesés délután

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer, nem is olyan régen, nem is olyan messze, 2022 nyarán a Radnóti utcai épületben egy mesetábor. Ott talált egymásra, szeretett bele a közös munkába és az egész interaktív, gyerekeket megmozgató interaktív mesefoglalkozásba, Nagy-Szilvási Gabriella, képzőművész-rajztanár és Ozsváth Hilda tanító. Egy nyelvet beszéltek, egy húron pendültek és mindent a gyerekekkel együtt, a gyerekekért hoztak létre. Gabi néni a díszleteket alkotta meg a gyerekekkel, Hilda néni pedig mesélt. Azóta tart ez az együttműködés, ami immár hagyomány lett nálunk, hogy a Csokonai utcai épületben évente kétszer az első emeleti aula színházteremmé változik. A díszlet, a fejdíszek azóta is Gabi néni munkáját dicsérik. A mindenkori kis alkotók, nézőtér berendezői, pakolók, bábkészítők pedig mindig Hilda néni aktuális osztálya. Az immár harmadikos gyerekek (3.d) már rutinosan pakolják a padokat, zsámolyokat előadás előtt, előadás után, hordják az eszközöket, díszletet, segítenek a rendrakásban. És a népmese napját népdalokkal,mesével  azóta is együtt ünnepeljük ApraJafalva összes lakójával. A kis elsősök ilyenkor találkoznak ezzel először, de a felsőbb évfolyamok már várják, hiszen ez már hagyománnyá vált nálunk. A mese, az élmény pedig tovább él bennük, mert még erősebb a hatása, hogy a szereplők közülük kerülnek ki és ők maguk is részesei a történeteknek, énekléssel, mozgással. Már a mese elkezdése előtt izgatott suttogás van, mert a Gabi néni segítségével, irányításával megalkotott hátterek lenyűgözik őket.

Az idei mese: A kiskakas gyémánt félkrajcárja volt.

Ezt a mesét választották a Világszárnya Magyar Népmesemondó Szövetség által meghirdetett szavazáson az év népmeséjének (az előző években volt: A só és A kőleves; mindkettőt ezért választottuk mi is. 🙂

Fantasztikus élmény volt 300 gyerek együtt lélegzésének, örömének, énekének részese lenni. A mese az kell, hogy ne vesszünk el… (akárcsak a zene).

A mese táplálja a lelket, az érzelmeket, észrevétlenül fejleszt annyi mindent, hogy még kétszer ennyit lehetne írni róla. Most csak ennyit: A mese legyen velünk, ha lehet, minden nap!

És most beszéljenek a képek: